Borics Ádám – Akit a ketrec szabaddá tesz

"Egerben volt, hogy csak úgy kimentünk a Dobó térre, és ez volt a program. Floridában nincs Dobó tér. Hiányoznak az évszakok is. Nagyon sok dolgot nem értékeltem eddig, és szerintem azóta jobb emberré váltam. Ha hazamegyek, értékelek egy húszforintos fehér zsömlét is, mert olyat kint nem kapok."

Szankovits Tibor és Örs – Az apáról fiúra szálló kakas

Jimmy Carter Nobel-békedíjas amerikai ex-elnök is vett náluk szalonnázó bicskát, s orosz delegáció is akadt, melynek első útja a pesti reptérről a szentendrei Késesházba vezetett. Nem hiába emlegetik Szankovitsék alkotásait a „kések Rolls Royce-aiként” is.

Ifj. Figula Mihály – Ihlet és munka a dűlőn

„Élményt árulni felelősség. Óriási bizalom, ha valaki megveszi a borodat, hazamegy és várja a pillanatot, hogy kibontsa. Az élménynek tökéletesnek kell lennie”

Nagy Feró – Születésnapi utazás Amerikától Erdélyen át Őrbottyánig

"Nem szeretnék beleragadni valami mondvacsinált rockba, mert még megkötnének a műfaj keretei. A legfontosabb, hogy legyen egy kicsit kihívó, provokatív a produkció! Hosszú távon viszont bármelyik műfaj, amelyik nem szövetkezik a rockkal, halálra van ítélve."

Ferenc Rófusz – The Hungarian Oscar-winner director: ‘Someone from above writes into my script’

„There were four of us brothers. We played sports, as there was no television or computer at that time, and we didn't sit isolated, glued to our phones either. My mother drew beautifully, she dyed scarves, she designed patterns on silk shawls, and she tie-dyed. She taught me too, because she saw my talent, paying for summer art camps, and drawing lessons."

Ferenc Puskás – The champion who found his way home

There aren’t many Hungarians who do not have at least one, direct or indirect memory of Ferenc Puskás. For me, the first of these memories is when as a child, I had a chance to shake hands with the legend when he visited Balatonfüred for a gala match, back home after decades in Madrid. Ferenc … Continue reading Ferenc Puskás – The champion who found his way home

Szilágyi Dorottya – Dél-Afrika, Új-Zéland és Ausztrália után hazatalált

"Rossz volt az akcentusom, nevettek rajtam – nem gúnyolódtak, csak mondták, milyen „aranyosan” beszélek, de ez sem esett jól –, gyakran rosszul fejeztem ki magam. Az első félévben alig szólaltam meg, csak az amerikai csapattársammal mertem beszélgetni."